Magyarországon 1645-ben találkozunk első ízben a kecsketej gyógyító hatásának leírásával. Az antibiotikumok felfedezéséig általánosan ismert volt a kecsketej gyógyító hatása. A tüdőszanatóriumok mellett kecske tenyészeteket tartottak és a kecsketej kúra volt a gyógyítás legfontosabb része.
Amennyiben a tej szárazanyagát, zsírtartalmát és mint a legfontosabbat a kazein és savófehérje arányt tekintjük, úgy anyatejpótlásra a kecsketej a legalkalmasabb.
A kecsketejet a tehéntej-cukorra allergiás betegek is fogyaszthatják. Kisebb mértékű nyáktermelést okoz a gyomor és a bélrendszerben és a gyomorfekélyes betegeknél. A tej a gyomorba érkezve a pepszin hatására megalvad. A tehéntej – összetételéből és jellegéből adódóan – nagy pelyhekben alvad, míg a kecsketej kisebb pelyhekben. Az alvadék a kecsketej esetében lágy, míg a tehéntej esetében keményebb – vagyis nehezebben emészthető. A tehéntej alvadék-pehely mérete 15-200 g, átlagosan 70 g, míg a kecsketej alvadékpehely 10-70 g között változik, átlagosan 36 g. Ezek a kisebb pelyhek könnyebben emészthetők. Ha az esszenciálisan-tehát az élet fenntartásának szempontjából- szükséges aminosavak könnyen felvehető formában állnak rendelkezésre, az egy legyengült szervezet számára döntő fontosságú lehet.
Azonkívül a tejtermékek a savasító, illetve erősen savasító kategóriába tartoznak, ami alól csak a kecsketej és az anyatej a kivétel.
A kecsketejben megtalálható a Q10 koenzim,és több mint 70 telítetlen zsírsav.
Elektrolit tartalma gyulladáscsökkentő, ezért külsőleg használva alkalmas a bőrallergia, ekcéma és kiütések enyhítésére.
Nemcsak magas az ásványi anyag tartalma, de megegyezik a bőr védőrétegében találhatóakkal, így a belőle készült szappanok mindennapi használat alatt sem szárítják a bőrt. Lúgos kémhatású, így visszaállítja a bőr normál PH- értékét.
Alacsony olvadáspontja miatt már 37 Celsius fokon behatol a bőr mélyebb rétegeibe és könnyen felszívódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése